A Ság hegy felkerült az IUGS „Harmadik 100” földtani örökségi helyszíneinek listájára!

A magyarországi Ság hegy is bekerült a Nemzetközi Geológiai Tudományos Unió (IUGS) „Harmadik 100” elnevezésű listájára, amely a Föld kiemelkedő jelentőségű földtani örökségi helyszíneit mutatja be. A nemzetközi elismerést a hegy tudománytörténeti jelentősége alapozta meg: Eötvös Loránd és munkatársai a Ság hegyen végezték el az Eötvös-féle torziós mérleg első terepi méréseit.

A listán a Ság hegy olyan ismert földtani helyszínekkel szerepel együtt, mint a Fuji-hegy, a norvég fjordok, az amerikai Szent András-törésvonal, az argentínai Aconcagua vagy a Fülöp-szigeteki Csokoládé-hegyek.

A Ság hegy és az Eötvös-inga

Eötvös Loránd és munkatársai 1891-ben a Ság hegy akkor még nagyjából csonkakúp alakú csúcsán próbálták ki terepi körülmények között az Eötvös-féle torziós mérleget, közismert nevén az Eötvös-ingát. Ez az eszköz rendkívüli pontossággal érzékelte a felszín alatti geológiai felépítésből és a helyi tömegeloszlásból adódó apró gravitációs eltéréseket.

A torziós mérleg a laboratóriumi kísérletek mellett a terepi geofizikai kutatásban is új lehetőségeket nyitott. A műszer a későbbiekben a kőolajkutatás egyik úttörő eszközévé vált: segítségével a felszín alatti kőzetek és szerkezetek gravitációs hatásait lehetett vizsgálni. A Ság hegy ezért a gravitációs geofizikai módszerek fejlődésének fontos tudománytörténeti helyszíne.

 

 

 

 

 

 

 

Az első terepi kísérletről fénykép is fennmaradt. A felvételen Eötvös Loránd a műszer mellett, széken ülve, távcsőbe nézve végez méréseket. Előtte Bodola Lajos, mögötte Kövesligethy Radó ül, mellettük Tangl Károly áll. A fénykép eredetijét az SZTFH Földtani Szolgálat Eötvös Loránd Emlékgyűjteménye őrzi.

A felvétel készítésének pontos napja nem bizonyos: egyes források 1891. augusztus 2-át, mások augusztus 3-át jelölik meg. A képet Krenner József készítette.

Eötvös Loránd tudományos öröksége

Báró Eötvös Loránd (1848–1919) fizikus és geofizikus a fizika és a földtudományok fejlődéséhez egyaránt alapvető módon járult hozzá. Kutatásai a kapillaritás, vagyis a folyadékok felületi jelenségei, valamint a gravitáció területére terjedtek ki. A róla elnevezett torziós mérleggel nagy pontossággal vizsgálta a gravitációs és a tehetetlen tömeg arányosságát, és mérései az alkalmazott geofizikai kutatás fejlődésére is jelentős hatást gyakoroltak.

Eötvös tudósként, egyetemi oktatóként és tudományszervezőként is meghatározó szerepet töltött be. 1889 és 1905 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, 1894–1895-ben vallás- és közoktatásügyi miniszter volt. Nevét számos tudományos fogalom, mértékegység és természeti képződmény őrzi.

A Ság hegy IUGS-elismerése Eötvös örökségének újabb nemzetközi elismerése. Az Európai Fizikai Társulat 2018-ban az Eötvös-féle torziós mérleg laboratóriumi kísérleteinek helyszínét, a budapesti Trefort-kerti egykori Fizikai Intézetet ismerte el történelmi emlékhelyként. A Ság hegy az eszköz terepi kipróbálásához kapcsolódó helyszínként egészíti ki ezt a tudománytörténeti örökséget.

Hogyan alakult ki a Ság hegy?

A Ság hegy mintegy öt és fél millió éve működő vulkán maradványa. Kialakulása több szakaszban ment végbe. A korai vulkáni működés során a felszín felé törő magma találkozott a talajvízzel. A víz gyors felmelegedése és gőzzé alakulása robbanásos kitöréseket idézett elő; a szétrepülő kőzettörmelék a kitörési pont körül tufagyűrűt épített fel.

Később a tufagyűrű belsejében több kürtő nyílt, amelyekből salakkúpok és lávafoszlányok kerültek a felszínre. Ahogy a magma gáztartalma csökkent, a kitörések jellege is megváltozott: a láva egyre nagyobb tömbökben jutott a felszínre, majd lávafolyásokban terült szét. A hegy kialakulásának utolsó szakaszában a láva feltöltötte a korábbi tufagyűrű belsejét.

A láva lassan hűlt ki. A megszilárdulás közben kialakult repedések a kőzettest mélyéig hatoltak, és létrehozták a bazaltra jellemző oszlopos elválást, a bazaltorgonákat. Az évmilliók során a környező, puhább kőzeteket a víz, a szél és a fagy lepusztította, a kemény bazalt viszont ellenállt. Így maradt fenn a tájból kiemelkedő tanúhegy.

A Ság hegy belső szerkezete különösen jól tanulmányozhatóvá vált a 20. századi bányászat következtében. A kitermelés eltávolította a hegy bazaltsapkájának jelentős részét, és feltárta a vulkáni működés során létrejött kőzeteket, rétegeket és szerkezeteket. Ez a feltárás a geológiai megismerés szempontjából is jelentős.

A bányászat története

A Ság hegy bazaltját már az ókorban is hasznosították. A római korban nagyobb mennyiségű követ termeltek ki, amelyet többek között útépítéshez használtak. A nagyüzemi bányászat a 20. század elején indult meg, amikor az út- és vasútépítésekhez egyre több jó minőségű kőre volt szükség.

A Ság hegyen 1909-ben alakult meg a Sághegyi Bazaltbánya Rt., a termelés pedig 1911-ben kezdődött. A bazaltot út- és vasútépítési célokra, illetve városi terek burkolására használták. A könnyebben megmunkálható bazalttufából falazókövet készítettek. A bányászat a második világháború alatt is jelentős maradt; a bánya 1957-ben zárt be.

A kitermelés jelentősen átalakította a hegyet, ugyanakkor olyan geológiai feltárást hozott létre, amely ma is segíti a vulkáni felépítés és a hegy történetének tanulmányozását.

Mit jelent az IUGS „Harmadik 100” elismerése?

Az IUGS földtani örökségi helyszíneit kiemelkedő tudományos értékük, valamint a földtani képződmények, folyamatok és felfedezések kivételes példái alapján választják ki. Ezek olyan helyszínek, amelyek fontos szerepet játszottak a Föld és történetének megismerésében, illetve a földtudományok fejlődésében.

A „Harmadik 100” az IUGS 2022-ben elindított nemzetközi kezdeményezésének újabb állomása. Az első száz helyszínt 2022-ben, a spanyolországi Zumaiában mutatták be; a második százat 2024-ben, a dél-koreai Puszanban hirdették ki. A programban 2022 óta több mint ezer szakértő vett részt 90 országból és 20 nemzetközi szervezetből.

Az új lista 100 helyszínt foglal magában 47 országból és több régióból. A földrészek és térségek között Afrika, az amerikai kontinens, az ázsiai-csendes-óceáni térség, a Közel-Kelet és Európa mellett az Antarktisz, valamint a nyílt tengeri területek is képviseltetik magukat. A „Harmadik 100” olyan földtani értékekkel bővíti a korábbi listákat, mint a Fuji-hegy, a norvég fjordok, a Szent András-törésvonal, az Aconcagua és a Csokoládé-hegyek.

A korábbi helyszínek között található többek között a Grand Canyon, a Kilimandzsáró, a Mount Everest és a Namíb-sivatag. A listák kevésbé ismert helyszínekre is felhívják a figyelmet: ilyen a skóciai Siccar Point, amely fontos szerepet játszott a geológiai idő fogalmának felismerésében, illetve az ausztráliai Ediacara-hegységmaradvány, ahol korai többsejtű életformákat írtak le.

Az elismerés a tudományos jelentőség mellett a földtani értékek megismertetését és megőrzését is segítheti. A nemzetközi figyelem erősítheti a helyszínek megbecsülését, támogathatja oktatási célú bemutatásukat, és hozzájárulhat ahhoz, hogy a földtani örökség a jövő generációi számára is fennmaradjon.

A Ság hegy jelölése és a Geoheritage 2026 rendezvény

A Ság hegy jelölésének kezdeményezése a HUN-REN Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézetből indult. A jelölésben meghatározó szerepet játszott Prof. Dr. Németh Károly vulkanológus, az IUGS lelőhelyi albizottságának elnöke. Két évvel korábban a Bakony–Balaton-felvidék is felkerült az IUGS „Második 100” listájára.

A földtani örökséggel foglalkozó Geoheritage 2026 rendezvényen, amelynek az Algarvensis Geopark ad otthont a portugáliai Louléban, 49 országból 156 szakember vesz részt. A programban az IUGS földtani örökségi helyszíneit, kőzeteit és geológiai gyűjteményeit bemutató előadások, valamint plenáris előadások szerepelnek. A résztvevők a konferenciához kapcsolódó terepi kiránduláson a Telheiro-diszkordanciát és a Monchique-i alkáli komplexumot is felkeresték.

A bemutató előadást november 4-én Dr. Szarka László Csaba, az MTA rendes tagja, a HUN-REN  Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézet elődjének egykori tudományos tanácsadója, a 2019-es és 2023-as Eötvös Loránd-évfordulók koordinációs testületének elnöke tartotta. Az előadás a Ság hegyről, az 1891-es mérések tudománytörténeti jelentőségéről és báró Eötvös Loránd életművéről szólt.

 

 

 

 

 

 

További információk és források