Barta Veronika az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottsága „Év kutatója” díjában részesült

Idén Barta Veronikának, intézetünk tudományos főmunkatársának ítélte az „Év kutatója” megtisztelő címet a „Természettudomány és Matematika” kategóriában az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottsága. A díj átadására a Magyar Tudomány Ünnepének veszprémi nyitónapján, 2024. november 7-én ünnepélyes keretek között kerül sor. Az átadóünnepséget egy előadóülés követi, amelyen a díjazottak bemutatják kutatási tevékenységüket a nagyközönség számára is érthető formában. A rangos díjat Veronika az Európa feletti ionoszféra változásait célzó összetett kutatásai elismeréseként kapta.

Az elmúlt 10 évben végzett kutatásainak rövid összefoglalása:

A légkör részben ionizált tartománya, az ún. ionoszféra (100 – 1000 km között) egy komplex, dinamikusan változó határréteg a külső plazmakörnyezet és a semleges légkör között. Emiatt az ionoszférát folyamatosan különböző hatások érik mind felülről (pl. napkitörésekhez kapcsolódóan) mind pedig alulról (pl. intenzív troposzférikus eseményekkel vagy földrengésekkel összefüggésben).
Az ionoszféra állapota nagyban befolyásolja az elektromágneses hullámterjedést és -visszaverődést, így annak megfigyelése és lehetséges előre jelzése rendkívül fontos a rádió-, és műholdas kommunikáció, valamint a navigáció számára. Az elmúlt 10 év során több föld-bázisú műszer és műholdas megfigyelés adatainak összetett elemzésével vizsgáltam az ionoszféra változásait Európa térségében. Doktori disszertációmban (és az ahhoz kapcsolódó cikkekben) a zivatarok és az alsó ionoszféra közötti csatolási mechanizmusokat vizsgálva megállapítottam, hogy intenzív események kimutatható változásokat idézhetnek elő az egyes, a rádió-kommunikáció számára fontos paraméterekben. Ezt követően a naptevékenység, elsősorban a napkitörések ionoszférára gyakorolt hatását vizsgáltam. Napkitörések (a napsugárzás hirtelen megnövekedése) alkalmával nő az ionizáció, valamint az elektromágneses hullámelnyelődés (az ún. abszorpció) az ionoszférában.
Intenzív események idején a rádió jelek akár teljes elnyelődése tapasztalható, továbbá zavarok léphetnek fel a műholdas kommunikációban és pontatlanná válik a GPS jeladás. Kimutattam, hogy az elnyelődés mértéke függ a kitörési esemény nagyságától, és a Nap magasságától az égen. Emellett kiderítettük, hogy a változás mértéke a teljes ionoszférában mindössze 5-10 %, ami a navigáció számára elhanyagolható, ám az alsó ionoszférában ez akár több nagyságrend is lehet (ami a rádió kommunikációt már jelentősen befolyásolhatja). Következő lépésként egy új módszert dolgoztunk ki, hogy földbázisú adatok felhasználásával miként lehet az elnyelődés léptékét számszerűleg meghatározni, és azt összevetettük a nemzetközi szinten leginkább elfogadott modell eredményeivel egyes kitörési események során.