Új emeritusz professzoraink: Sátori Gabriella, Bányai László, Ferencz Csaba
A Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézet előterjesztésére Maróth Miklós, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) elnöke, a nemzetközi tudományos társadalomban betöltött jelentős szerepe és kiemelkedő tudományos eredményei elismeréseként 2022. április 1-i hatállyal kutató professor emeritus címet adományozott Sátori Gabriellának, Bányai Lászlónak és Ferencz Csabának.
Sátori Gabriella
Sátori Gabriella kutatói pályafutását 1971-ben kezdte meg az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézetben Sopronban. 2013-ban történt nyugdíjazásáig ennek az intézetnek, illetve utódintézményeinek volt aktív munkatársa különböző beosztásokban. 2000-től a Geofizikai Főosztály Aeronómiai Osztályát vezette.
Irányításával készült el egy kísérleti Schumann-rezonancia észlelőrendszer a mai Széchenyi István Geofizikai Obszervatóriumban. Ezzel a Schumann-rezonancia (SR) kutatásának nemzetközileg elismert tudományos műhelyét alapította meg hazánkban.
Sátori Gabriella a SR tématerületének nemzetközileg elismert vezető kutatója. Magyar-ukrán együttműködés keretében, SR paraméterekből meghatározták a világ-zivatartevékenység globális jellemzőit. Earle Williams professzorral közösen elnyerte a Magyar-Amerikai Közös Tudományos és Műszaki Alap támogatását a világ zivatartevékenységével összefüggő globális folyamatok vizsgálatára. Nemzetközi együttműködések és projektek keretében közreműködött újabb SR mérőállomás létesítésében a nagycenki SR állomás mintájára Izraelben, a Spitzbergákon és Lengyelországban. Ezek a szakmai együttműködések máig élőek. Tagja az IAGA több szakmai munkacsoportjának, részt vett az ESF űridőjárás – földi időjárás – éghajlat kapcsolatának a feltárását célzó SPECIAL programjában és az E-STAR kezdeményezésben, a TEA-IS projektben a Steering Committee tagja volt. Nemzeti képviselőként dolgozott a villámkisülések és a légköri elektromosság kölcsönhatásrendszerét vizsgáló, ESF által támogatott COST Akciókban és nemzeti küldöttként vett részt az IUGG XXV. közgyűlésén.
Sátori Gabriella számos hazai kutatási pályázat vezetője is volt. Négy alkalommal nyert OTKA pályázatot, további két alkalommal MŰI támogatást. Tudományos eredményességét tekintve önmagáért beszél a 18-as Hirsch index, az MTMT-ben nyilvántartott 250 tudományos közlemény és 792 független hivatkozás nemzetközi rangos folyóiratokban. Számos meghívott előadást tartott hazai és nemzetközi rendezvényeken, konferenciákon.
A SR jelenség vizsgálatában elért eredményei elismeréseként MTA Doktora (DSc) címet kapott 2013-ban.
A hazai tudományos közéletnek is aktív részese. Az MGE Soproni csoportjának hat éven keresztül titkára majd három éven át elnöke volt. Jelenleg a Geofizikai Tudományos Bizottság tagja. Az MGE-ben végzett társadalmi munkájáért 1999-ben Renner János Emlékérmet kapott, majd 2008-ban az egyesület Egyed László Emlékéremmel ismerte el tudományos eredményeit. 2017-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje állami kitüntetésben részesült.
Sátori Gabriella jelenleg is aktívan részt vesz a Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézetben folyó, légköri elektromossággal kapcsolatos kutatásokban és hatékonyan építi az intézet nemzetközi kapcsolatait.
Bányai László
Bányai László 1979-ben földmérő mérnöki diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen (BME). Ezt követően nyugdíjba vonulásáig a Földfizikai és Űrtudományi Intézet jogelődjeiben végzett kutatói tevékenységet. 1994-ben elnyerte a Műszaki Tudományok Kandidátusa fokozatot, 2008-ban pedig az MTA doktora lett.
Kutatói munkájának fókuszában űrgeodéziai, elsősorban a GNSS rendszerek földtudományi alkalmazhatósága, illetve a geodinamikai folyamatok feltárását célzó különböző geodéziai módszerek kidolgozása állt. Kutatási eredményeit számos hazai és nemzetközi folyóiratban publikálta.
Kutatási tevékenységét hazai (OTKA) és nemzetközi pályázatok keretein belül végezte. Feldolgozási módszert dolgozott ki a hagyományos geodéziai mérések 2D kiegyenlítésére, az ismételt mérések deformáció elemzésére és a deformációs tenzorok meghatározására. A Német-Magyar TéT együttműködés (GPS műszerek ionoszférkus kalibrációja) keretein belül szintén új metodológiát fejlesztett a GPS mérések ionoszféra-vizsgálati célra történő alkalmazásához. Integrált GPS alapú eljárást dolgozott ki, amely a GPS bázisvonalak mellett alkalmas iránymérésekre, távmérésekre és a szintezett magasság különbségek 3D szabatos kiegyenlítését is lehetővé tette. A nemzetközi ESA PECS (Sentinel-1 interferometria és GNSS hálózati mérések integrálása) projektben vezetői szerepet vállalt, tevékenységei között szerepelt a radar-interferometria alkalmazásához optimális ikerreflektor tervezése a le- és felszálló irányú radarmegfigyelések feldolgozására, amely GNSS mérésekre is alkalmas. Az ikerreflektorok alkalmazásával kidolgozta az ISIGN (Integration of Sentinel-1 Interferometry and GNSS Networks) adatfeldolgozási eljárást, amely gyakorlati alkalmazhatósága a dunaszekcsői és kulcsi partfalmozgás esettanulmányain keresztül került bemutatásra.
Bányai László a kutatás mellett oktatási tevékenységet is végzett; 1999-ben részt vett a BME GPS-Navigációs Szakmérnöki képzésében, majd 2000-2008 között (félállású) egyetemi docensként oktatott a Soproni Egyetem jogelődjeinél.
Aktívan részt vesz az MTA Geodéziai Tudományos Bizottság és az OTKA Földtudomány II. zsűri munkájában. Tagságot vállalt továbbá a Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaságnál, illetve a Soproni Tudós Társaságban, utóbbiban 2016-2019 között elnöki pozícióban. Szerkesztőbizottsági tagja a „Geomatikai Közlemények”, a „Geodézia és Kartográfia” és a nemzetközi „Acta Geodaetica et Geophysica” folyóiratnak.
A kutató 1991-ben Szádeczky-Kardoss Elemér díjban, 1993-ban megosztott Akadémia Díjban, 2009-ben Címzetes Egyetemi Tanár elismerésben részesült.
Ferencz Csaba
A kutatói munkát diákként a Budapesti Műszaki Egyetemen kezdte, 1961-ben hallgatóként megszervezte a Rakétatechnikai TDK-t, amelyből vezetésével 1964-65-től (az MTA VI. Osztálya támogatásával) a BME Űrkutató Csoportja alakult. Ebből fejlődött ki az ELTE Űrkutató Csoportja a Geofizikai Tanszéken és az MTA KFKI első űrkutató csoportja az AEKI-ban. Az egyetem elvégzése után a BME Elméleti Villamosságtan Tanszékén dolgozott tanársegédként 1964-től 1968-ig főállásban. 1969-1970-ben a BME Mikrohullámú Híradástechnikai Tanszékén félállásban oktatott. 1968-1978 között az Űrkutatási Kormánybizottság titkárságán, majd 1979. I. 1-től a jogutód MTA Interkozmosz Tanács titkárságán 1982-ig önálló csoport-vezetőként illetve osztályvezetőként dolgozott. Résztvett az első magyar űrrepülés (1980) tudományos programja kidolgozásában és megvalósításában is.
1982-2002 között az ELTE-n az MTA tudományos tanácsadójaként, 2002-től a Geofizikai és Űrtudományi Tanszék Űrkutató Csoportja tudományos tanácsadójaként kutat, oktat.
Oktatási tevékenysége igen sokrétű: Az ELTE-n a választható “Űrkutatás” ill. “Űrkutatás és gyakorlati alkalmazásai” c., valamint a “Hullámterjedés”, a “Távérzékelés” és a “Globális változások” c. tárgyakat tanítja nappali hallgatóknak a Geofizikai és Űrtudományi TSz-en jelenleg is folyamatosan. A BME-n több területen is tanított, tanít. A 80-as években: Az Építőmérnöki Karon (Fotogrammetria TSz.) a távérzékelési illetve geodézia-távérzékelési szakmérnöki képzés keretében a “Fizika (A távérzékelésben fontos elektromágneses hullámterjedési jelenségek alapjai)” c. tárgyat, illetve a “Nemzetközi ismeretek (A globális problémák)” c. tárgyat oktatta (1980-1988). A BME Filozófiai Tanszékén aspiráns továbbképzés keretében “Az ökológia rendszerszerű szemléletének alapjai” c. tárgyat adta elő 10 éven át (1980-1990). A Villamosmérnöki Karon a rádiórendszertechnikai szakmérnöki képzés keretében a “Hullámterjedés” c. tárgyat tanította. Az Elméleti Villamosságtan Tanszéken 1988-tól a “Műholdas távérzékelés hullámtani alapjai” c. tárgyat, illetve a szintén fakultatív “Elektromágneses hullámterjedés” c. tárgyat adta elő, ami a doktori képzésben is felvehető volt. 1996-tól a Híradástechnika Tanszéken az “Űrkutatás és gyakorlati alkalmazásai” c. tárgyat folyamatosan és a “Hullámterjedés” c. tárgyat szükség szerint, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem posztgraduális képzésében a “Globális változások, a Föld működése” c. tárgyat oktatta térítés nélkül.
Kimagasló tudományos munkáját és társadalmi szerepvállalását olyan rangos elismerések jelzik, mint a “Sub Auspiciis Rei Publicae Popularis” doktori aranygyűrű (1968), SzUTA Interkozmosz emlékérem (1975), “Munka Érdemrend” (arany fokozat, 1980), “Pollák-Virág” díj (1987), “Széchenyi Professzori Ösztöndíj” (1999), Bay Zoltán Díj (2007), Magyar Örökség Díj (2010).